Kölcsönkérni vagy spórolni?

„Nem kell pénz a boldogsághoz, nem kell ahhoz semmi" - így hangzik az egyik közkedvelt magyar nóta kezdősora, de legalább ilyen gyakran emlegetjük az alábbi közhelyeket: „Nagy Úr a pénz" és „A pénz nem boldogít" - de azért jó, ha van, tesszük hozzá bölcsen.

Az emberek többségének kívánságlistáján az egészség és a boldogság után követezik a pénz. Ez utóbbi „értékkel bíró tárgyra, fizetési- és csere eszközre" a megélhetés végett mindenkinek szüksége van, soha nincs belőle annyi, hogy elég legyen. Meglevő anyagi kereteinket különböző praktikákkal próbáljuk gyarapítani. A gazdasági válság hatására azonban sokak családi kasszája megcsappant: tornyosuló számlák, fizetésképtelenség, hitelezés stb. A túlélési praktikák egyénenként változók. A kommunizmus idején többnyire mindenki megtanulta, hogy lehetőségeihez mérten félretett valamicskét, magyarán megtanult spórolni. A talpraesett családfők és háziasszonyok tudatosan gazdálkodtak a meglevő anyagi kerettel, ennek segítségével tartani tudták a megszokott életszínvonalt, ráadásul valamicskét sikerült félre tenniük, lehetőségük volt takarékoskodni. Hol vannak már azok az idők, amikor elődeink párna alá rejtették az összekuporgatott pénzüket? Sokan felteszik a kérdést: hogyan lehet napjainkban spórolni, amikor a bérek és a nyugdíjak rendkívül alacsonyak, ugyanakkor egyre nagyobbak a kiadások?

A Tv-ben reklámidő alatt, a bankok kínálatai a következő információkkal bombáznak bennünket: személyi kölcsön, magánhitel, gyors kölcsön stb. Vagyis azt szuggerálják, hogy napjainkban képtelenek vagyunk hitel nélkül boldogulni. Természetesen egyéni szükségleteink szoros összefüggésben vannak kiadásainkkal is. Anno már gyermekkorban azt tanították nekünk, hogy lehetőleg soha ne kérjünk kölcsön, hogy a pénz és az anyagi javak az emberek legérzékenyebb oldala. Az idők folyamán az emberek mindig irigykedve vagy kételkedve néztek arra, akinek „jól futott a szekere". Az etikett és a személyes morális hozzáállás ellenére szinte mindenkivel előfordult már legalább egyszer az életben, hogy valamiből hiányt szenvedett. Ekkor kénytelen volt kölcsön kérni. A hitelezési módszerek mára meglehetősen széles skálán mozognak. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy - a család anyagi helyzetének- és az összeg nagyságának függvényében - elsősorban szülőktől, családtagoktól, barátoktól, ismerősörtől kérünk pénzt kölcsön, csak ezt követően folyamodunk banki hitelhez. A szükség nagy Úr - szoktuk gyakran mondogatni.

Egyéni szükségleteink szoros összefüggésben vannak kiadásainkkal is

Mit kérünk a leggyakrabban kölcsön?

Pénzt: elmaradt számlák kifizetése végett; a mindennapi betevő falat vagyis élelmiszer vásárlása miatt; egy bizonyos rendelkezésünkre álló, de még hiányzó összeg pótlására stb.

Élelmiszert: szinte mindenki megtapasztalta azt, amikor nagy lelkesedéssel nekifog egy étel elkészítéséhez - ráadásul éppen akkor, amikor vendégeket vár -, és valamilyen alapanyag kifogyott az otthoni háztartásból. Ha idő szűkésben állunk, vagy az üzletek már zárva vannak és nem akarunk hoppon maradni, kénytelenek vagyunk egy jó szomszédhoz bekopogni tojást, sót, cukrot, olajat stb. kölcsönkérni. Ez a „szokás" vidéki környezetben teljesen elfogadott volt, anno városon is, napjainkban azonban a legtöbben elzáróknak a gondolattól.

Elektronikai cikket: abban az esetben, ha csődöt mondott a mixergép; ha egy családi esemény előtt tönkrement a videó-kamera vagy a fényképezőgép.

Autót: idegenektől nem, de családtagoktól, barátoktól vagy közeli ismerősöktől meglehetősen gyakran kérjük kölcsön az autót, abban az esetben, ha a mienkkel valamilyen gond támad.

Ruha kölcsönzés: bár leginkább a nőkre jellemző, hogy egy jobb öltözék híján - pl. esküvőre - egy testalkatban hozzá hasonló barátnőjétől kölcsönöz ruhadarabot. A ruhatár darabjait sokan személyiségükhöz kötik, ezért nem szívesen válnak meg tőlük, valamint higiéniai szempontból sem szívesen kölcsönzik őket. A felsoroltakon kívül vannak más természetű, apróbb kölcsönök, melyek nem minősülnek kölcsönnek, csak rövid tartalmú szívességnek. Pl. egy könyv kölcsönzése, de a lista vég nélkül folytatható.

Amit azonban semmiképp ne tévesszünk szem elől, hogy a kölcsönkért pénz vagy bármilyen tárgy visszaadásával ne késlekedjünk, tartsuk magunkat a megígért határidőhöz, ne várjunk arra, hogy figyelmeztessenek rá. Bárkivel előfordulhat, hogy megélhetési gondjai támadnak, de a kölcsönt vissza kell adni. Mérjük fel a helyzetet, hogy mire van valójában szükségünk, illetve mire kell a pénzösszeg. Ha nincs rá anyagi keretünk, azért ne kérjünk valakitől kölcsön, hogy egy új fölsőt vegyünk. Elvégre az életben számtalan dolgot nélkülöznünk kell, amit nem kérhetünk minden alkalommal kölcsön. Abban az esetben, ha fizetési kötelezettséget vállalunk, annak visszaszolgáltatását tartsuk be pontosan. Ezáltal tekintélyünk, szavahihetőségünk és erkölcsi hitelünk is növekedni fog!